Recepttartó

Szegény kis receptjeimet mindig összefogdosom, lecsöpögtetem, összegyűröm.
Tegnap jött a mentőötlet!
Van egy csíptetős képtartóm. Az lesz mostantól a recepttartóm.
Úgyis elhatároztam, hogy, az amúgy is széteső receptesfüzetnek megadom a kegyelemdöfést.
Szétszedem, és amit tényleg használok belőle azt beleteszem egy dobozba.
Úgyis mindig ellapozódott főzés közben.
És persze hozzányúlva összefogdostam, lecsöpögtettem és összegyűrtem...

Az igyekeztünk, de elronthatatlan - császármorzsa

Több merényletet is elkövettünk ellene - nem vertük fel a tojást, nem is választottuk külön, kevesebb tojást tettünk bele, megfeleztük a  cukrot, kétszer annyi mazsolával megpakoltuk, hűtőben tároltuk a tésztát sütés előtt... semmi hatás.
Más volt, de mindig finom. 

Elronthatatlan császármorzsa

30 dkg búzadara
3 tojás
4,5 dl tej
5-10 dkg mazsola - beáztatjuk előre
10 dkg cukor (egy része lehet vaníliás, és nekem kevesebbel is elég édes volt)
só
10 dkg vaj - ebben sütjük ki

Tejet langyosítunk. Egy nagyobbacska fazékba (a végén minden ebbe fog kerülni), beleszórjuk búzadarát, a cukor felét és a sót. A meleg tejjel leöntjük és csomómentesre keverjük.

Cukor másik felével kikeverjük a tojássárgájákat. A fehérjét felverjük. A búzadarás masszához adjuk a sárgáját és a felvert fehérjét. Beleszórjuk a  mazsolákat.

(Ehhez az ételhez a jelszó: ne felejtsd el a végén kifelejteni a mazsolát!)

Tegnap csak azért álltam neki, mert megkívántam a mazsolát, erre, majdnem alkalmaztam a  jelszót

A serpenyőben megolvasztunk egy vajdarabot, és egy jó vastag palacsintányi tésztát szétterítünk rajta. Ha az egyik oldala megsült, fakanállal darabokra vagdaljuk és a darabokat megfordítjuk. Ezt ismételjük, amíg van kedvünk/tésztánk. Ha elfogy/elfogy, abbahagyjuk. Tálalni nincs mit, mert sütés közben rég megettük. Ha van, akkor baracklekvárral.